Nápolyi Királyság, Mindkét Szicília királysága (lat. Regnum utriusque Siciliae), Nápoly és Szicíliai Királyság, Kettős Szicíliai Királyság, 1130-1860: állam az Appennini-félsziget déli felén (nápolyi királyság) és Szicíliában. - Szicíliát (mellyel 1130-1282, 1442-58, 1503-1707, 1734-1806 és 1815-60: államközösség) az arab (szaracén) hódítóktól 1061-91: a normannok foglalták el. Simon, Szicília grófjának fivére, (II.) Roger 1130. XII. 25: egyesítette az itáliai normann birtokokkal és fölvette a Szicília és Apulia királya címet [II. (Nagy) Roger ur. 1105-54]. A nagyhatalmak (a pápák és a ném-róm. cs-ok) igényt tartottak D-Itáliára, nem ismerték el az új államot. 1194: házasság révén a ~ot Hohenstaufen Henrik a ném-róm. cs. háznak szerezte meg, fia, I. Frigyes (ur. 1198-1250) (II. Frigyesként cs., 1212-: római kir.) unokája, Konrád (ur. 1250-54: mint római kir. is) idején élte a ~ fénykorát. Eu. leginkább központosított állama, keresk. központ gabonakivitellel, a gör. és az arab műveltség közvetítője Eu. felé. A Hohenstaufen-ház kihalása után IX. (Szt) Lajos fr. kir. öccse, Anjou gr-ja, Károly p. fölajánlással 1266: szerezte meg trónját (ur. 1266-85), aki a szicíliai Palermóból Nápolyba tette át székhelyét, családi kapcsolatba került eu. urakodóházakkal, pl. Mo-gal. Önkényuralma és mértéktelen adói felkeléshez vezettek (→szicíliai vecsernye), 1282: elvesztette Szicíliát, melynek trónjára Aragónia uralkodói kerültek (1282-1410). Az Anjouk és az Aragóniaiak küzdelme a főurak megerősödését jelentette, akiknek birtokait növelték a kir. adományok. I. (Bölcs) Róbert nápolyi kir. (ur. 1309-43) alatt Nápoly virágzott. Leánya, I. Johanna (ur. 1343-81) 1345. IX. 19: megölette férjét, Andrást, I. (Nagy) Lajos m. kir (ur. 1342-82) fivérét, amiért Lajos 1347-48: és 1350: megtorló hadjáratokat vezetett (→nápolyi hadjáratok), Nápolyt 1348-53: m. helytartó kormányozta. A Johannát támogató avignoni pápák ellenzése és Velence érdeksérelme miatt Lajos a távoli ~ot nem tarthatta meg. Johanna ezután addig uralkodott, amíg VI. Orbán p. ( ur. 1378-89) 1381: megfosztotta trónjától, amit rokonának, Durazzói (Anjou) Károly hg-nek adományozott. III. (Anjou) Károly (ur. 1382-86) Johannát megfojtatta, de a m. (Anjou) Mária kirnő (ur. 1382-95) ellenkir-aként (Kis Károly, ur. 1385-86) Budán meggyilkolták. Utódai, pl. fia, László (ur. 1386-1414) trónkövetelőkkel viaskodtak, 1442: az aragóniai kir., V. (Nagylelkű) Alfonz (ur. 1416-58) meghódította Nápolyt és fölvette a Szicíliai Kettős Királyság kir-a címet (ur. 1443-58), amit fia, I. Ferdinánd (ur. 1458-94) és unokája, II. Ferdinánd (ur. 1495-96) is megtartott. A 15. sz. végétől a ~ért külf. hatalmak viaskodtak. VIII. (Valois) Károly fr. kir. (ur. 1483-98) 1495: rövid ideig uralta is. 1504: a sp-ok hódították meg, és 1504-1707: az Aragóniai ház alkirályai kormányozták Nápolyt és Szicíliát, akiknek adópol-ja gazd. romlást és zavargásokat eredményezett. Az 1647. VII: kitört Masanielló-fölkelést és köztársaságát 1648: a sp-ok és a főurak leverték. 1701-14: a →spanyol örökösödési háború következtében a ~ a Habsburg-ház befolyása alá került - Szicília Savoyáé lett, de 1720: elcserélte Szardíniáért. 1734: Don Carlos de Bourbon sp. hg. (III. Károly kir., ur. 1738-59) meghódította Nápolyt és Szicíliát, 1734-1806: a sp. Bourbonok független, reformokkal korszerűsített kirsága. IV. (Bourbon) Ferdinánd kir. (ur. 1759-1816) reformjai közben tört ki a fr. forr., Ferdinánd csatlakozott a fr. közt. elleni szöv-hez.

A 'második koalíció' háborújában, Nápolyt elfoglalták a fr-k és 1799. I. 24: kikiáltották a Parthenopei Köztársaságot, de katonáikat kivonták. A Szicíliába menekült IV. Ferdinánd VI. 13: visszatért Nápolyba. Az ellenálló köztársaságiaknak szabad választást ígért. Ha azok megadják magukat, a városban maradhatnak v. száműzetésbe vonulnak. Amikor VI. 24: megérkezett Horatio Nelson flottája, IV. Ferdinánd leszámolt a közt. híveivel. IV. Ferdinándnak az osztrákokkal és az ang-okkal való egyezkedései ingerelték Napóleont, aki 1805. XII. 2-i austerlitzi győzelme után bátyját, Józsefet küldte a ~ meghódítására, 1806. III. 30: ültette a ~ trónjára. 1808: Józsefet Spo-ba küldte, Napóleon sógorának, Joachim Murat-nak adta Nápolyt. Az egységes törvénykezés és a mérsékelt rendeletek Murat-t népszerű királlyá tette. 1815: Napóleont visszatértekor támogatta, elfogták, X. 13: agyonlőtték. IV. Ferdinánd - I. Ferdinánd a Sziciliai Kettős Királyság kir-aként (ur. 1816-25) - ismét elfoglalta a trónt, önkényuralma miatt 1820. VII. 2: forr. tört ki, kényszerítették az alkotmány elfogadását. A →Szent Szövetség 1821. I-i laibachi konferenciája Au-ra bízta a forr. leverését, III. 7: a győztes rieti csata után III. 23: bevonultak Nápolyba, trónra ültették II. Ferdinándot (ur. 1830-59), aki az 1848. I. 12: kitört palermói népfölkelést s Szicília I. 22: kikiáltott függetlenségét V: leverte. 1860: Giuseppe Garibaldi seregének győzelmei után az X. 14-i népszavazáson Nápoly és Szicília népének többsége a Szardínia-Piemonthoz való csatlakozásra szavazott; 1861. II. 18: kikiáltották az (egységes) ol. kirságot. Megszűnésekor a ~ ter-e 11.557 km2 9.283.000 lakossal. 88

Pór Antal: Nagy Lajos 1326-1382. Bp., 1892. - Symonds, John-Bartoli, Adolfo: Az ol. nép és irod. tört. Uo., 1898. - Csuday Jenő: Az ol. kirság tört. Uo., 1908. - Miskolczy István: A m. Anjouk trónigénye Nápolyra. Uo., 1928. - Mayer Erzsébet: Diomede Carafa. (Nápolyi szellem Mátyás udvarában) Pécs, 1936. - Miskolczy István: M-ol. összeköttetések az Anjou korban. M-nápolyi kapcsolatok. Bp., 1937. - Savelli, Agostino: Itália tört. a birod. bukásától a birod. megalapításáig. Ford. Brelich Márió. Uo., 1937. - Salvatorelli, Luigi: Olo. tört. Ford. Tonelli Sándor. Uo., 1943.